Oldalak


Rumcájsz az erdőben

A képeket egérkattintással nagyobb méretben láthatjuk.

2014. május 2., péntek

Virágok Ágneslakon


 Lakóhelyünkhöz közel található az ágneslaki arborétum. Itt nyílik most a rhododendron és a mocsári liliom, belőlük mutatok egy csokorral.

2014. április 1., kedd

Dél-Somogyi Dalos Találkozó



   Ez év március 29.-én az esti órákban nagyszerű dalos találkozón vettünk részt. Barcs, Csurgó és Nagyatád kórusai adtak koncertet. Zárásul a 3 kórus együtt énekelt. Igazi élmény volt hallgatni a remek kórusok dalait. Végül Füstös János Csurgó polgármestere köszönte meg a szép estét egy-egy szál virággal a hallgatóság nevében is.














2013. október 13., vasárnap

Séta a Látóhegyen

Kihasználva a még szép őszi időt, párommal fotós túrára mentünk. Célul a Látóhegyet tűztük ki Zákány térségében. Kerestük a szép kilátású helyeket hogy minél szebb képeket készíthessünk a tájról. Szerencsénkre találkoztunk egy szőlősgazdával is, akiről nagyon hamar kiderült, hogy a falusi turizmusban is komolyan szerepet vállaló ember. Szívélyesen fogadott minket, tájékoztatott a látványról és mint vendégszerető ember, megkínált minket remek pálinkával, megkóstolhattuk jó néhány borfajtáját is.

                                                                           Vendégház 

2013. június 10., hétfő

Új főterünk avatása

Városkánk megújult Főterét prominens vendégek és a helyi egyházak képviselői avatták fel a Csuszafesztivál napján


2013. március 15., péntek

Március 15. Csurgón.

Kis városunk Petőfiről elnevezett terén új szobrot avattunk. Tekintettel a zord időjárásra, az ünnepségre és a koszorúzásra zárt térben egy vetített kép előtt került sor. A szobor valójában a Petőfi téren áll, és ha az időjárás szelídebbé válik, a koszorúk is a lábához kerülnek. Addig is bemutatom az új szobrot, mely városunk központjában található meg.


2013. február 28., csütörtök

Strandoljunk Csurgón!

    Régmúlt gyerekkoromban tömegeknek nyújtott felfrissülési, játszási, sportolási és napozási lehetőséget a strand. Egyszer aztán megszűnt és az enyészet vette birtokba a területet. Lehangoló látvány fogadja most az arra járókat:

                         A kapu épülete ahol a pénztár a büfé és más kiszolgáló helyiségek voltak.

2013. február 27., szerda

Volt egyszer egy kenyérgyárunk...

    Igen, volt egyszer egy kenyérgyárunk. Hosszú éveken át nagyon jó minőségű pékáruk széles választékával látta el a nem csak közeli, de távolabbi vásárlókat is. Szerettük. Nem mellékes az sem hogy sok helybeli embernek adott munkát, megélhetési lehetőséget. Hogy, hogy nem, egyszer csak kiürítették, lakat került a kapura, az embereket pedig szélnek eresztették. 
   Azóta a közeli napokig csurgói pékárut nem vásárolhattunk, minden ilyesmit távolról szállítottak ide. A bezárás óta az épület szinte folyamatosan üres, leszámítva egy-két rövid ideig tartó kísérletet lerakat és autókereskedés céljára. 
   Az épület állaga azóta folyamatosan romlik, lassacskán romossá lesz. Az eladást hirdető táblát is lerágja lassan az idő vasfoga, de hasznosításnak híre sincs. Jó ez nekünk? Jó ez valakinek? Sokszor töprengek ezeken a kérdéseken...