Fotós kirándulás a környékünkön.

   Kedves vendégünk volt a közeli múltban. Az ország kicsit távolabbi táján él. Kihasználtuk a lehetőséget és a szerencsés időjárást, tettünk egy fotós kiruccanást a környékünkön. Párommal együtt örültünk a lehetőségnek hogy bemutathatjuk az ország e szegletét neki. Így szerencsém volt 2 kedves hölgyet kalauzolni. Külön öröm volt nekem, hogy mindenki kezében fényképezőgép volt, a téma pedig lépten- nyomon adta magát, keresni nem kellett.

   Kirándulásunk első állomása a gyékényesi kavicsbányató volt. Ez a tó a környéken Kotró néven ismert.

   Hosszú ideje bányásszák innen a kavicsot, így a tó egyre nagyobb és sok helyen veszélyesen mély is egyben. Vízszintje a Drávával azonos, hiszen ennek a folyónak a vize szűrődik fel a kavicsos talajon keresztül. Ennek a szűrésnek köszönhetően a víz gyönyörű tiszta. Kedvelik a búvárok, a horgászok és a strandolók is természetesen. Partján rengeteg kis üdülőház áll, nem kevés külföldi tulajdonban.

( A képre kattintva nagyobb méretben is láthatjuk.)

   Elhagyva a tópartot a határ mentén tovább utaztunk Őrtilosba. Felmentünk a Szentmihály-hegyre, megkerestük a kis emlékoszlopot a "Fesztungon". (Kis erőd helye.) Jellasics horvát bán itt lépte át seregével a Drávát amikor a szabadságharcunk leverésére indult 1848-ban.

   Innen egy kicsit távolabbi magaslatra mentünk tovább a kis templomocskához, ami frissen felújított állapotában várja a látogatóit. A szabadságharc idején ez a templom volt Perczel Mór tábornok parancsnoki állása. Innen vezényelte katonáit Jellasics ellen.

   A fa mögött a mélyben már a Mura folyót látjuk. A magaslati kilátás után a lementünk a völgybe a folyó szintjére. Őrtilos térségében csatlakozik a Dráva folyóhoz a Mura. Egy fotós kirándulásnak feltétlen fontos állomása a két folyó összefolyása.

 

Az alábbi képen szépen látható a víz két színe. A Mura hozza a sáros színű vizet, a Dráva vize tisztább, kékesebb. A szemünk előtt keveredett e két víz össze. Itt feszül egymásnak a két víz ereje, ez ad sok-sok kisebb-nagyobb örvénylést az amúgy sekély vízben.

                                                                            

   Elköszönve a folyók partjától, Nagykanizsa felé még megálltunk egy szép erdei tó partján.

   Kis pihenő után Nagykanizsa felé vettük az irányt. A városban keveset  időztünk csak, mert az igazán látványos központ jelenleg átalakítás alatt áll, körbekerítve csúnya lemez-falakkal. Másrészt a városi látvány egyikünknek sem volt igazán érdekes, jobban vonzott bennünket a természet és a természeti, vidéki életforma szépsége és hangulata. Nagykanizsán csak egy cukrászdánál időztünk egy keveset, hogy közösen fogyasszunk el egy-egy szeletet az ország tortájából.

   E rövid megállót követően ismét a határ felé indultunk. Célunk Bázakerettye volt, hogy ez is része legyen pátriánk gyors bemutatójának. Megnéztük a település jellemző részeit az amerikai olajcég által épített lakóházakat. Láttuk az egyik utolsó működő himbát. Külön meglepi volt, hogy az egyik ház udvaráról egy kedves póni lovacska köszöntött bennünket.

   Elhagytuk Bázakerettyét és a lovacskát. Kistolmács, Letenye irányába kerülve közelítettük meg újra Nagykanizsát. A várost újra csak átszeltük, de vendégünknek szerettük volna még megmutatni a város csónakázó tavát egy negyed órában, hogy még világosban térhessünk Csurgóra vissza. Nos ez a tavi megálló egy újabb meglepetés által hosszabbra nyúlt egy bő óránál. A tavon edzést tartott egy jet-ski csapat. Nem lehetett őket fotó nélkül hagyni hiszen a lemenő nap fényében szebbnél szebb vizes alakzatokat és látványokat mutattak, talán tudtukon kívül.

 Marcsi

 Éva

 Fotós konzultáció

 Aranyba fordult az este

 Az aranyhíd géplovasa

   Bizony ránk esteledett, de a tópartot nehéz volt elhagynunk. 
   Hazatérve vacsora után még nézegettük egy ideig a nap képi termését, majd pihenni tértünk, hogy másnap is új élmények felé mehessünk.

   Másnap a reggeli után Kaszó felé indultunk. Ez a név különösen a vadászat kedvelőinek ismert, hiszen az ország egyik vadász-paradicsoma. Óriási erdőség közepén egy vadban és természeti ritkaságokban gazdag terület. Hosszú időn keresztül teljesen zárt és védett terület volt, ma már nyilvános és szabadon látogatható.

   Miközben vendégünknek a bejárati és recepciós épületet mutattuk, vadászkürtök hangja keltette fel a figyelmünket. Gondoltuk első hallásra hogy csak egy szignál, de végül is csak felkeltette a kíváncsiságunkat.

   Lám a szerencsénk újabb meglepetése volt, hogy egy teríték tiszteletadását figyelhettük meg a vadászok részéről.

   A vadászparadicsom megtekintése után kimentünk még az erdei kisvasút megállójához. Innen indul a kis vonat a Baláta tóhoz, ami messze földön ritkaságnak számító természeti érték a maga élővilágával. Ide idő hiányában nem tudtunk elutazni, talán majd máskor.

   Körutunk az idő szűkössége miatt ezzel véget ért. Séta közben újabb terveket szövögettünk a jövőre, hogy milyen tájakra szeretnénk még közösen eljutni, ahol újabb fotós és személyes élményekben lehet részünk. Ennek reményében búcsúztunk el egymástól.